2009. november 4.: dr. Bábel Balázs

​A Mindszenty Társaság 2009. november 4-én a Parlamentben tartotta meg ülését. Hagyományainknak megfelelően megkoszorúztuk Mindszenty József emléktábláját. A rendezvényen sor került a Mindszenty Emlékérem átadására, melyet Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek kapott – laudálta Ékes József. 

LAUDÁCIÓ

​„Isten országútján” – „A szó erejével” – „Az Isten Országáért”

Dr. Bábel Balázs köszöntése


Ezzel a 3 címmel foglalható össze Kalocsai-Kecskeméti Főegyházmegye 91. főpásztora, Dr. Bábel Balázs érsek-metropolita hitvallása és életútja. Hol? – Hogyan? – Miért?

A Szentháromságra utal e 3 kérdésre adható válasz, melyre 2 könyvének címe és püspöki címerének jelmondata rögtön magyarázatot is ad: mindent elárul szolgálatáról: „Isten országútján” – „A szó erejével” – „Az Isten Országáért”.

Az „Isten országútján” rója a km-eket. Különös isteni kegyelem, hogy éppen 5 évvel ezelőtt, a Mindszent Társaság megalakulásának évében jelent meg az „Isten országútján” című könyve, melyet a Mindszenty Társaság titkára – Soós Viktor Attila szerkesztett s a lakiteleki Antológia Kiadó jelentetett meg

Fáradhatatlanul dolgozik. Ha csak teheti, feltűnés nélkül megy útjaira – ma is egymaga érkezett a díjátadásra – szerényen, senkinek sem említette.

„A szó erejével” című könyve érseksége 10. évfordulójára ugyancsak a lakiteleki Antológia Kiadónál jelent meg: Érsek Úr Budapesten, Pécsen és Csíksomlyón – azaz 3 helyen! – elhangzott beszéde olvasható – Lezsák Sándor bevezetőjével.

Bár, azt vallja: „nem író próféták közül való”, 2008-ban a felvidéki Remény Kiadó gondozásában jelent meg „Régit és újat” című könyve, mely az utóbbi 3 évben elmondott beszédeit vagy körlevélben kiadott írásait, kisebb tanulmányait és interjúit tartalmazza.

„Az Isten országáért” szolgál – ahogyan megfogalmazta püspöki jelmondataként, mely címerében is látható.

Méltán lehet rá büszke Dabas városa is – melynek 2002 óta Díszpolgára –, hiszen Bábel érsek úr, a mai városrész egykor önálló településének, Gyónnak szülötte. „A múlt század első harmadában Dabasnak a fele Bábelekből állt.” Ki gondolta volna még gyermekkorában, hogy egyszer majd Neki is gyónnak.

Büszke lehet még Érsek Úrra hazánk több települése is:

Kecskemét – ahol a gimnáziumi éveit a Piaristáknál töltötte, majd
Baja, ahol 2 évig katonáskodott. Ki gondolhatta akkor, hogy megadatik Érsek Úrnak, hogy kalocsai érsekként,a keresztény hitvallás magját vetheti az egykor a maga ásta földbe!
­­Eger - ahol tanulmányait az Egri Hittudományi Főiskolán folytatta,
Vác – ahova éppen 40 éve, 1969-ben nyert felvételt a Váci Egyházmegye papnövendékei közé,  – ahol 33 éve, 1976-ban pappá szentelték, ahol a Központi Szeminárium prefektusa, spirituárisa, majd rektora és ahol a Váci Hittudományi Főiskolán oktatott,
Valkó – első kápláni állomáshelye (1978-ig),
Tápiószecső és Tóalmás (1978–80 között),
Budapest–Pestújhely (1980–84-ig),
Budapest–Pacsirtatelep (1984–90-ig) és természetesen:
Kalocsa.
De szerte az országban és az egész Kárpát-Hazában nagy tisztelet övezi. 2009 májusa óta különösen Csíksomlyó, a szent zarándokhely vált jelentős helyszínné életében.

1981-től a Regnum Marianum papi közösség tagja.

1997-től a váci Borromeo Szent Károly Papnevelő Intézet rektora és az Egri Hittudományi Főiskola levelező tagozatának igazgatója – s ma éppen Borromeo Szent Károly napján köszönthetjük itt, körünkben.


1997-ben II. János Pál pápa pápai kápláni cím adományozásával ismeri el szolgálatát.

Tudós teológus: 1983-ban szerzett teológiai doktorátust Budapesten – a Magyar Katolikus Püspöki Karban Ő, a Magyarországi Ökumenikus Bizottság elnöke, tagja az Ökumené folyóirat szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gának. Elnöke az Országos Egyházművészet és Műemléki Tanácsnak, de tagja a Kultúra és Tö­meg­tá­jé­koz­ta­tás Bizottságának is.

Fontos számára a család, „hiszen édesapja 14. gyermekeként jött a világra. Érseki újmiséjére 110 rokon jelent meg. Isteni kegyelem, hogy a II világháborúban édesapjával együtt 9 nagybátyja volt egyszerre a fronton – de mind hazatértek”. Éppen ezért különös gonddal ápolja rokoni, de a baráti kapcsolatokat is.

Nem véletlen, hogy éppen a napokban írt méltó köszöntő sorokat egyik Kedves Barátja 60. születésnapjára: „Kedves, Lezsák Sándor, Isten éltessen, mint a lakiteleki találkozó megszervezőjeként, az egykori Magyar Demokrata Fórum egyik alapítójaként, a Mindszenty Társaság, majd a Nemzeti Fórum elnöke és a Magyar Országgyűlés alelnökeként.”

Aki meghallja Érsek Úr nevét, egyből az jut eszébe: igaz magyar ember! Milyen karakán! Mindenki közvetlen emberként ismeri, aki csak hallotta őt vagy személyesen is találkozott már vele.

Mérhetetlenül szerény, ahogy ez az elmúlt 10 év tevékenységét összegző írásában is olvasható:

„Saját életemre is vonatkozóan hálát adtam a jó Istennek mindazért, amit tenni tudtam. Dicsőítettem érte az Istent, ha valami jól sikerült, engesztelem őt saját gyarlóságaim és bűneim miatt, és kérem őt, továbbra is vezessen engem ebben az egyházmegyében, mert nagy szükség van az isteni kegyelemre.

Országjárása során bárhol jár, nincs olyan alkalom, hogy ne említené meg: „Az a keresztény, aki nem megy el szavazni, vétkezik”. Elfogultságát nem titkolva, szerinte: „a jó katolikus jobboldali szavazó, a baloldalra csak az szavazhat, aki legyőzhetetlen tudatlanságban szenved”.

Nem csoda, ha kemény, lényegre törő, nyílt, őszinte megfogalmazásai nem mindenkinél váltanak ki osztatlan örömöt: ezért támadják oly’ sokszor: ha kiáll Prohászka Ottokár püspök életpéldája és szellemiségéért, ha ország-világ előtti prédikációiban – akár Csíksomlyón, vagy Aradon – keményen ostorozza az azt, megérdemlőket.

Politikusként nem állhatom meg, hogy végre megragadva az alkalmat, tisztességes politikustársaim nevében köszönetet mondjak Érsek Úrnak bátor és szemet, fület és lelket nyitogató kiállásáért, mellyel egyben vállal minden támadást, de folyamatosan emlékeztet a politikusok felelősségére!

Idén tavasszal a „Magyar Demokrata” című folyóiratban jelent meg vele egy beszélgetés „Pénzimádók bűne” címmel, melyben ugyancsak bátran vállalja véleményét, hogy végre felnyissa szemünket: „A régi rendszer emberei vagy úgy gondolkodnak, hogy nem ők követték el a bűnöket, vagy meg vannak győződve arról, hogy amit tettek, az helyes volt”.

Október 23-án Érsek Úr így vall erről „Az Isten országáért” című könyvében: „váratlanul érte a magyar társadalmat a rendszerváltozás. Nagy lehetőséget hagytunk ki Mindszenty bíboros temetésekor. Akkor lehetett és kellett volna szembenéznünk a közelmúlt társadalmat is feszítő lelki válságaival. Nyilvánosan be kellett volna ismernünk, hogy mi nem voltunk olyan bátrak, mint a Hercegprímás Úr. Bocsánatot kérünk Istentől, embertől, és megpróbálunk mindent újra kezdeni. Sajnos, a nagy tisztulási aktus elmaradt”. (…) Mivel pedig „van bűnbocsánat és van üdvösség! Tehát a múltat le lehet zárni a bűnbánattal, és lehet megint indulni Isten országának építésében”.

Érsek Úr elismeri, hogy az egyház elsődleges feladata az üdvösség hirdetése: „az egyháznak – főleg etikai és erkölcsi szempontok alapján – foglalkoznia kell a közélettel”.


De meggyőződése: Nem hagyhat szó nélkül olyan eseményeket, nyilatkozatokat, amelyek hátrányosan érintik az életet, a családot, mint például a határon túli magyarság megtagadása”.

A bűn kérdését és terjedését illetően úgy tartja: „Ha háborúban, az éhség csillapítására valaki kenyeret lop, az nem bűn, mert az élet nagyobb érték. (…) Mára a magyar nép kisemmizetté vált, közvagyonát eltékozolták, az országot eladósították. Magyarországon sújtják a legnagyobb adók az egyre öregebb és betegebb társadalmat. A po­litikusok felelőssége, hogy a lehetetlen adótörvényeket megváltoztassák”.

2007. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a budapesti Bazilika előtt Érsek Úr celebrálta a szentmisét. „Szent István minden tettén Krisztust hordozta” – fogalmazta meg, miközben arra mutatott rá: „Szent Istvánban nem lakott két lélek: egy pogány és egy keresztény. Mindenben Krisztust kereste, ezért vonzó a mai hívek számára is. ’Hol vagy István király? Téged magyar kíván’ – a népének szavai napjainkban különösen időszerűek, hiszen a társadalom megújulásához elkötelezett keresztény emberekre van szükség”.

Hadd emeljek ki egy-két részt Szentbeszéde legfontosabb gondolatai közül:

„Emberi ésszel szinte felfoghatatlan hogyan maradhattunk meg. Petőfivel együtt mondhatjuk: ’Isten csodája, hogy még áll hazánk’. (…)Szent István a hit megőrzését tette az első helyre, mert a hit a felnőtt embernél az üdvösségre elkerülhetetlenül szükséges, nélküle nem lehetünk kedvesek Isten előtt. A hit ad erőt a keresztény élethez, a reményhez és a szeretethez, az újrakezdéshez és a hűséghez. (…)  Az imádságból hitet, a hitből reményt, a reményből szeretetet merítünk. A szeretet erősíti a szolidaritást, az ország határain belüli és kívüli magyarok között. Összefogás nélkül széthullunk, a közös szolidaritásban megújulhat kereszténységünk, magyarságunk és akkor remélhetjük, hogy nemcsak múltja, hanem jövője is lesz nemzetünknek”.

XVI. Benedek pápánál tett látogatása során beszámolt a Biblia Éve sikeres ökumenikus megrendezéséről, az Ökumenikus Charta elfogadásáról, a Nagyszebeni Nagygyűlésen való részvételről, az Ökumenikus Imahét évenkénti közös előkészítésének és megszervezésének gyakorlatáról.

E beszámoló olyan bölcs megfogalmazásait is tartalmazza, melyek mindenki számára megszívlelendők: „A szeretet aranyfedezete az áldozat”; „A hűség akkor kezdődik, amikor az embernek már nincs kedve hozzá”; „Semmi sem megy úgy, hogy abba komoly erőfeszítést ne tegyen az ember. Ez az erőfeszítés az, amit igazán megbecsülünk”.

Kulturális és művelődési tevékenysége kiterjedt az Egyházi Könyvtárak Egyesülésének létrehozására és működtetésére is. A rendszerváltás utáni években ez igen fontos tett volt, mert életre keltette az egyházi gyűjteményeket, s megteremtette az egyházi könyvtárak érdekképviseletét. A következő évek feladata pedig, hogy az egyházi könyvtárak és gyűjtemények ismét elfoglalhassák méltó és megfelelő helyüket a nemzeti kulturális életben.

A Boldogságos Szűz Mária Fatimai megjelenésének napján, a Fatimai Napcsoda 91. évfordulóján, a Hercegszántó Vodica–Mária-kert kegyhely főpásztori elismerésének és felszentelésének 170. évfordulóján, október 13-án szentelte fel Érsek Úr a Világ legnagyobb méretű Szűz Mária szobrát.(

Érsek Úr rendszeresen látogatja a váradi egyházmegyét. Éppen ezért nem véletlen, hogy 2009 Pünkösdjén az a megtiszteltetés érte, hogy ő celebrálta a 443. csíksomlyói búcsún a szentmisét. Így vált érseki szolgálata kiemelkedő állomása Csíksomlyó, ahol az idén évezredes fennállását ünneplő Gyulafehérvári Egyházmegye zarándokok százezrei és – a Duna Televízión keresztül – a Világ magyarságának nyilvánossága előtt mondhatta el emlékezetes – és egyesekben nagy felháborodást kiváltó prédikációt. Ekkor összetartozásunk fontosságára, a társadalmunkat romboló veszélyekre figyelmeztetett.


A katolikus főpapot azért hívta meg a gyulafehérvári egyházmegye ünnepi szónoknak, mert az erdélyi püspökség hívei – Szent Istvántól a román konkordátumig – több mint 900 éven át a kalocsai érsekséghez tartoztak. Szentbeszédében utalt rá: „(…) Beláthatatlanul hosszú idő a 800 éves ferences rend története. S mégis, ezek a jubileumok ebben az ünnepi órában összekötnek bennünket múltunkkal, jelenünkkel s remélhetőleg 1 000 évnél is tovább tartó jövőnkkel. Összetartanak és összekötnek mindazokkal, akik a közös keresztény hitben, a nemzettudatban, mint magyarok, székelyek, csángók magyarnak, székelynek, csángónak vallották és vallják magukat. (…) Rámutatott, a Mária-imádat a világ bármely tájáról érkezett magyarokat és más nemzethez tartozókat is összeköti. Bűnbánatra szólította fel azokat, akik „2004. december 5-én a nemzet összetartozása ellen szavaztak vagy közömbösek maradtak”.  Felhívta a figyelmet arra, hogy: „mi minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotunk. (…)Éppen ezért: „Föl kell ébrednünk, mert a családokat, fiataljainkat tudatosan rontják meg. Kihaló nemzetté leszünk, és valóra válik nemzeti imádságunk szerzőjének, Kölcsey Ferencnek a jóslata, amit Zrínyi második énekében ír: „És más hon áll a négy folyam partjára, / Más szózat és más keblű nép…” Ne adja Isten, hogy ez beteljesedjék rajtunk!”.

Éles szavakkal ostorozta a családok támogatásának visszaszorulását és a szexuális másság iránti toleranciát. Szerinte jelenleg „az emberiség őssejtjét, a családot rombolják, minden más együttélést fel akarnak emelni a családnak a rangjára”, miközben „a családok támogatása csökken”, helyzetük egyre nehezedik, „növekszik az abortuszok száma, a maradék ifjúságot megrontják”, és „még a prostituáltak is kapnak újabban állami támogatást”. (…)Rávilágított: „emberileg nincs már remény, ezért kell a hithez visszafordulni” (…)

Augusztus végén példa értékű találkozón vett Érsek Úr is a Szegedi Dómban, ahol követelték a Szlovákiában szeptember 1-én hatályba lépő antidemokratikus szlovák nyelvtörvény visszavonását a Kárpát-medencei Ökumenikus Nagytalálkozón. Itt a résztvevők állásfoglalást írtak alá, melyben kérik és követelik az illetékeseket: vonják vissza a szlovák nyelvtörvényt, mely a Szlovákiában élő magyarok nyelvhasználatát korlátozná. Beszédében arra emlékeztetett: „Az ember legcsodálatosabb képessége a beszéd. Ezt, pedig ünnepivé teszi Isten igéje. Oktatni lehet idegen nyelven, de tanítvánnyá tenni embereket csak az anyanyelven lehet, melyhez érzelem köt mindenkit ”.

Október 6-án, Aradon mártírjaink emberi nagyságát mutatta fel Érsek Úr em­lék­beszédében  „Sokszor és sokféleképpen méltatták az elmúlt 160 év alatt az Aradi Vértanúkat” – kezdte emlékbeszédét – csak éppen életpéldájukról nem szóltak az utolsó mondataikat idézve – Ugyanakkor az Érsek Úr ezt tette. Mint az már várható volt, nem váratott sokáig az ellene indult támadás-sorozat határon innen és túl, mert igencsak nagy vihart kavart azzal, hogy így fogalmazott: „… ki vagyunk szolgáltatva a nagyhatalmaknak, de még attól is rosszabbnak, a személytelen pénz uralmának. Nem hadsereget küldenek ránk, hanem a karvalytőkét.”

„Október 23-a nemzeti ünnepünk. Valóban az? Azt mutatta a mai nap képe? (…)tette fel a kérdést Érsek Úr, majd folytatta „Mintha teljes apátiába, teljes depresszióba hullott volna az egész magyar nemzet. (…) Ráadásul még kitüntetik annak rendőrvezetőjét, aki még itt volt Bács Megyében, büszkén mondta „... a nevelőapám a kalocsai érsek intézőjének a fia volt” – nem sokat tanult tőle. (…)

Vállalható ez az ünnep egyházunk szempontjából is, hiszen mártír főpapja, Mindszenty bíboros szinte egybenőtt a forradalommal. Emlékezetes szép beszédeit kiforgatták, hogy vissza akarta állítani a kapitalizmust! Szó sincs róla. Szabadságot, függetlenséget akart a magyar népnek! Még az oroszokkal is békében akart lenni, ha azok tisztelnek bennünket.


Egyik szívügye az oktatás – az ifjúság nevelése, ezért lett az új nemzedék pártfogója!

Érsek Úr lektorálta az „Ajándék a világ. „Katolikus szemléletmód, a vallásos és erkölcsi nevelés megvalósulása a külső világ tevékeny megismerésében. Segédanyag a katolikus óvodák számára” című kiadványt, amely 2005-ben látott napvilágot.

A Kalocsai Érsekség 1 000 éves fennállása alkalmából 2001-ben – az egykori kalocsai érsek emlékére – egyházmegyéje tanítóinak munkája elismeréseként alapította meg a Kunszt József-díjat. Egykori elődje sokat áldozott a tanításra a XIX. század közepén. Az ökumené jegyében ezt a díjat egyházmegyei, szerzetesi és önkormányzati iskolai tanár kaphatja.

Az idei díjadáson adott nyilatkozatából ismét csak szerénysége csillant elő: „Mindig örülök, hogy megülhetjük ezt a napot, és az én örömöm azért nagy, mert mások örülnek. Az pedig különösen jóleső számomra, hogy boldoggá teszünk olyan embereket, akik erre nagyon rászolgáltak”.

Ma mi is ezt érezzük, mikor mi adományozunk Érsek Úrnak díjat.

Itt, a Parlament épületének Főrendiház termében legutóbb 2008. február 9-én az „ÉLŐLÁNC A KISISKOLÁKÉRT” címmel megrendezett nyílt napon a falusi kisiskolák helyzetéről és jelenéről kaphattunk körképet, mely esemény egyik felszólalójaként „Templom és iskola” címmel tartott előadást.

Versszeretetét mi sem bizonyítja jobban, mint  a hitetlennek mondott költők hitéről szóló verses vallomáskötete, mely „A szó ünnepe” címet viseli – ennek az antológiának a születéséről vallott saját maga többek között október 25-én vasárnap reggel a Magyar Rádió „Vasárnapi Újság” című műsorában. Állította :  „Lehet élni költészet nélkül – de milyen élet az?”.  Fogadjuk is meg tanácsát, hogy a napi sürgés-forgás közepette most mi is: „Álljunk meg, hogy a lelkünk utolérjen! Szemünkkel a Szépséget, a szívünkkel a Jóságot, az eszünkkel, pedig az Igazságot érzékeljük, mert e 3 keresése az igazi életcél! S mindehhez „Isten adja a lelki kitartást, mert akinek lelkiereje van, az győz!”.

Hangzott el mindez éppen annak a napnak a reggelén, amikor aznap délben a Lakiteleki Népfőiskola Szent István kápolnája előtt ismét szobrot szentelt: a mártírsorsú felvidéki magyar politikus, gróf Esterházy János mellszobrát – Lantos Györgyi szobrászművész alkotását.

Szolgálatai elismeréseként több díjban is részesült: 2002-ben Bács-Kiskun Megyéért Díjat kapott. 2007. március 15-én a Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelánmanufaktúra alapította Árpád fejedelem-emlékdíjjal tüntették ki Árpád halálának 1100. évében. 2008-ban a Bethlen Alapítvány Márton Áron-emlékérmet adományozott neki.

Idén október 8-án – Magyarok Nagyasszonya ünnepén – a Magyarok Nagyasszonya, Világ Győzelmes Királynője Szent Korona Lovagrendje lg. v. Domonkos Béla szobrászművész tömör bronz alkotását, a Magyarok Nagyasszonya szobrot vehette át a közélet keresztény megújítása érdekében és a Szent István-i örökség védelmében kifejtett munkájáért.

Ma pedig a Mindszenty Társaság odaítélte Mindszenty Emlékérmet veheti át annak jegyében, hogy Dr. Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek–metropolita élete és szolgálat által méltó Mindszenty József bíboros, hercegprímás hitvallásához: „állok Istenért – Egyházért – Hazáért!”.

„A szó ünnepe” – csengenek vissza Érsek Úr kötetének címadó szavai – ma azonban végre Érsek Úr ünnepe van!

Érsek Úr mindig szívesen látott vendége a Lakiteleki Népfőiskolának, ahol gyakran ő szenteli fel a Keresztény és a Nemzeti Panteon szobrait: Simándy József operaénekes, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, hitszónok és író, vagy éppen legutóbb gróf Esterházy János mellszobrát.

A Mindszenty Társaság méltán adományozza most Dr. Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek-met­ropolitának Mindszenty Emlékérmet – Szabó Imrefia Béla szobrászművész alkotását – annak a művésznek a keze munkáját dicsérve, aki – többek között – a Simándy-szobrot is készítette.

Érsek Úr leghőbb kívánsága: „Legyen az embereknek hite. Ahol hit van, ott van a remény és a szeretet is”. Mi pedig azt kívánjuk, hogy még hosszú időn keresztül jó egészségben és derűsen szolgálhasson, hogy reményt és erőt adjon mindnyájunknak!

Isten áldását kérve életére és szolgálatára, gratulálunk a mai díjához is.

Elhangzott a Parlamentben, 2009. november 4-én Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek-metropolita számára a Mindszenty Emlékérem átadása alkalmából