2006. november 4.: Burg Kastl Gimnázium

​A Mindszenty Társaság 2006. november 4-én a Parlament Felsőházi Termében „ Isten szolgája” Emlékkonferencia Mindszenty József életéről és munkásságáról címmel  konferenciát szervezett. Emlékérmet kapott a Burg Kastl Gimnázium – laudálta Nagy Alajos. 

​„Latjatuc feleym zumtuchel, mic vogmuc…”

E szavakkal kezdődik egyik legrégibb nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés. Nem tudom, így kell-e kezdenem laudációmat, de kérem az Istent, ne legyen okom rá – holott, ha halott volna is e csodás magyar intézmény, akkor is a legmagasabb dicséret hangján tudnék emlékezni és emlékeztetni rá.

A Kastl-i gimnázium az egyetlen magyar középiskola Nyugaton: nemzeti kultúránk őrzője és továbbadója, több száz magyar orvos, mérnök, irodalmár Alma Matere több mint fél évszázadon át a magyar kultúra fellegvára, a magyar emigráció, a külföldi magyarság büszkesége.

1945-ben a háború elől Bajorországba menekülő, a hazájukba visszatérni nem tudó magyar tanárok és szülők alapították, hogy így nyelvüket, kultúrájukat megőrizzék.

A gimnázium bölcsője Passauban, Gizella királynénk szülővárosában ringott. Egyetlen barakk volt a kápolna, ami tantermül is szolgált. A tanárok a létminimum alatt, éhbérért tanítottak (havi 40 márkáért!). A diákok önellátók voltak: fát vágtak, takarítottak. Egyetlen támogatójuk a szegény magyar karitász és az evangélikus magyar segítőszolgálat volt. Az ínséges idők ellenére – melyben a fejlődésben lévő fiataloknak csak pár falat kenyér és rántott leves jutott – a diákok száma egyre nőtt.

1946-ra már 130 fiatal tanult a gimnáziumban, amely akkor Niederaudorf-Reisachban működött.

1947-ben karmelita apácák átengedték reisachi kolostoruk egy szárnyát a gimnázium számára. Az iskola és az internátus anyagi helyzete egyre rosszabbodott: 1951-ben feloszlatástól kellett félniük.

Az első diákok 1946/47-ben érettségiztek. Mivel a Bajor Szabadállam Minisztériuma ezt az érettségit nem ismerte el, 18 tanuló Passauban, 9 pedig Reisachban vizsgázott. A nagyszerű eredmények alapján 1947 óta a magyar érettségi egyenlő lett a szigorú bajor érettségi vizsgákkal.

Mivel a passaui menekülttábort feloszlatták, a Magyar Gimnázium átkerült a Bodeni tó melletti Lindenberg egyik kiürült szállodájába. Ott a szobákban már vízvezeték volt, az épületben pedig ebédlő, s több szobát tudtak tanteremként használni. Négy nyelven lehetett érettségizni: magyarul, németül, angolul és franciául. Így a gimnázium már akkor különös státuszt kapott: európai lett, a szó szoros értelmében. Érettségi bizonyítványa egyenértékűvé vált a világon mindenütt elismert német érettségivel.

A gimnázium 1953-ban átköltözött Bauschlottba, ahol egy hercegi vadászkastélyban kapott otthont. Ott már tágasabb helyiségekben több lehetőség nyílt a sportra és a kézműves foglalkozásokra is. Az iskola igazgatója, Ambrus Szaniszló katolikus atya – később frankfurti magyar lelkész – volt. A diákok száma akkor már 122-re rúgott. Mivel az emigrációba kényszerült szülők anyagi hozzájárulásából nem lehetett volna az intézményt fenntartani, ezért különböző állami, egyházi és civil segélyszervezetek segítették a magyar diákokat.

1956-ban sok menekült diák – sokan szülők és hozzátartozók nélkül – érkezett a gimnáziumba. A tanárok fizetése 240 márkára emelkedett, ami akkor egy német segédmunkás bérének felelt meg. A diákok száma az új menekültekkel ugrásszerűen megnőtt: ágyakra, takarókra, élelmiszerre és ruházatra volt szükség. A jelentkezők közül többet el kellett utasítani. Új gimnáziumok is alakultak: Innsbruckban, Wiesbaden mellett, a johannisbergi Metternich-kastélyban. Az Iskola Bizottság vezetését Mons. Dr. Ádám György németországi főlelkész, a szabad világban élő magyar katolikusok pápai megbízottja vette át. Legjelentősebb támogatója: Dr. Maurer János bajor miniszteri tanácsos volt. A gimnázium egyes osztályait Fürstenriedben helyezték el, Dr. Galambos Ireneusz bencés tanár, a Győri Nemzeti Forradalmi Tanács egykori tagjának vezetése alatt. A német segélyszervezetek, egyházak és a bajor állam jelentős összegekkel támogatták az intézményt.

1957 decemberében a bajor oktatási minisztérium elfogadta az Iskola Bizottság tervezetét, ezzel a Magyar Gimnázium az iskolajog értelmében államilag jóváhagyott magániskola lett.

Az 1958/59-es tanévben 21 tanárt és 323 diákot számlált a gimnázium.

Sok utánjárás után a bajor állam átengedte a gimnáziumnak a Kastl kolostorvárat. Ott már elegendő hely volt az oktatásra, a bentlakásra és a lelki életre. Az emigráció gyűjtésbe kezdett, és új leányinternátust emelt. Akkor már a szibériai rabságból hazatért és Nyugatra menekült Dr. Harangozó Ferenc, Mindszenty bíboros egykori zalaegerszegi káplánja volt az intézet igazgatója, aki végigutazta Amerikát és Európát, hogy a gimnáziumnak segélyt, anyagi támogatást szerezzen. A leányinternátus vezetésére Kastlba hozta az Isteni Megváltó Leányai tanítórendet, melynek itthon élő tagjai közül most itt, néhányan körünkben vannak. A legnagyobb tisztelet és hála illeti Őket évtizedes nemzetnevelő munkásságukért.

A diákmiséket a Szabad Európa Rádió majdnem minden vasárnap Kastlból közvetítette.

A gimnázium énekkara, Kölcze Éva vezetésével ugyanis hamarosan nemzetközi hírnévre tett szert. Később Zsongor Kálmán vette át az énekkar vezetését, aki tökéletesítette a kórus zenei képzését, lemezt adott ki, és olyan zeneszerzőket nyert meg új művek írására, mint egyházi zenénk nesztorát, a pár éve elhunyt Halmos Lászlót.

Egy fafaragó csoportot hozott létre Szemerédy Miklós rajztanár. Később mindkét művészeti csoportot Müller György testnevelés- és művésztanár – egykori Kastl-is diák! – vezette, akinek lelkes tevékenysége révén mindkét művészeti ág a reklámja lett a gimnáziumnak: a Magyar Gimnázium ezek által vált hungarikummá. A diákok faragta alkotásokkal kiállításokon vettek részt, táncbemutatóikkal nemcsak nagyobb német, hanem európai városokban is felléptek.

A gimnázium vívói Németh Endre vezetésével komoly eredményeket értek el a bajor ifjúsági versenyeken.

A kedves nővérek nemcsak a leányinternátust vezették, de megtanították idegenben született leányainkat a magyar népművészeti motívumok hímzésére is.

Működött egy diákújság is „Koldusdiák” címmel, melyet Kiss Ulrich – ma a budapesti Szent Ignác Jezsuita Kollégium rektora – szerkesztett.

A szavalókat Tolvaly Ferenc – az itthon élő filmrendező és író – vezette.

Az első érettségi vizsgák 1958-ban zajlottak Kastlban. Azóta diákok sokasága hagyta el az Alma Matert a szélrózsa minden irányába magyar érettségi bizonyítvánnyal, melyet az egész világon elismernek.

Az elavult tananyag helyett az iskola tanárai a maguk szerkesztette, új, modern magyar nyelvű irodalom- és történelemkönyveket adtak ki. Nyelvstúdiójuk a legmodernebb oktatási eszközökkel van felszerelve. A „Bärnhof” nevű erdészeti és gazdasági területet kialakították cserkészparkká, amelyben a külhoni cserkészeken kívül sok itthoni fiatal és öregcserkész találkozhatott.

A Szövetségi Kormány és a Bajor Tartományi Kormány mellett – melynek megbízottja Aigner Európa Parlamenti képviselő volt – az egyházi segélyszervezetek – főleg az eichstatti püspökség – adott komoly támogatást az iskolának, amit az kiemelkedő eredményekkel hálált meg. Szinte Bajorország kirakat-középiskolája lett.

A forradalom 10. évfordulóján, 1966-ban a gimnázium újólag az emigráció érdeklődésének a középpontjába került: akkor helyezték el a Szent László ablak alatt azt a mécsest, melynek lángját az andaui polgármester gyújtotta meg, annak emlékére, hogy ott ment át a legtöbb 1956-os magyar menekült. A lángot Dálnoki Veress Lajos, Homo Regius, a Szabadságharcos Világszövetség elnöke vette át a fiataloktól.

1972. június 14-én nagy megtiszteltetés érte az iskolát: meglátogatta az ifjúság nagy barátja, a XX. század egyik legnagyobb magyarja: Mindszenty József bíboros.

„Második németországi utamon került sor Kastlban a magyar gimnázium meglátogatására – írja emlékirataiban a főpap. E kiváló intézmény fennállásának 15. évfordulóján rendezett ünnepségekre 1972. június 14-én érkeztem, s ott a helyszínen köszöntem meg az eichstatti megyéspüspöknek s több jelenlévő állami szerv képviselőjének azt a felbecsülhetetlen támogatást, amit évről-évre ifjúságunknak nyújtanak… Kívántam látni, megtapintani Burg Kastlt: az én népem ifjúságának tudományos és nevelő fellegvárát és vívó iskoláját – mondta szentbeszédében az agg főpásztor.

Majd e szavakat hagyta örökül a jövő ifjúságának: „Ifjúság, értsd meg, mi vagy; értsd meg, mi a te rendeltetésed, és a magyar szellemnek, szentjeinek útmutatása nyomán legyetek odaadó követői életetek utolsó pillanatáig”.

A Burg Kastl-i Magyar Gimnázium teljesítette kötelességét, hivatását. Új tanrendjének és a német iskolatörvényeknek megfelelően ma a bajor állam kirakat-gimnáziuma lett, s megkapta – éppen soknyelvűsége alapján – az európai gimnázium címet, amiért sokat irigyelhetik.

2002-ben 220 diák látogatta az egész világból. Kitűnő technikai felszerelése, tanárainak kiemelkedő képzettsége, nagyszerű emberanyaga predesztinálják arra, hogy nekünk, itthoni magyaroknak is kirakat-iskolánk legyen.

Ma fennáll az a veszély, hogy a gimnázium megszűnik. Nem utolsó sorban az itthoni kormányok és a mai egyházi vezetők közömbössége miatt.

Fájó, hogy a magyarság ősi bűne, a közömbösség, a való értékek elprédálása miatt szűnik meg a magyar emigráció ékköve, a magyar nevelés e fellegvára. Pedig kevés magyar kulturális intézménynek jutott ki az a siker, ami Kastlnak. Több egykori növendék jeles tudományos, gazdasági és politikai pályát futott be: tudósok, orvosok, akadémikusok, katonatisztek egész sorát adta a gimnázium a magyar és az egyetemes kultúrának. Hadd említsek csak párat közülük: Czigány Imre, Egerváry András, Kiss Ulrich, Tolvaly Ferenc stb.

Szükség van a Magyar Gimnáziumra? Igen. Eddig is megállta a helyét – ezután is meg tudná. Modern technikai felszerelése, könyvtára mellett – melyet Prezenszky Edit vezetett –soknyelvűsége arra adna alkalmat, hogy a jövő tudósait, magyar diplomatáit ott, abban a környezetben képezzék.

Kijelenthetjük: Burg Kastl behozta Európát Magyarországra – s Magyarországot kivitte Európába.

Ezért mindent meg kell tennünk megmentéséért! Ezen fáradozik a gimnázium jelenlegi igazgatója, Bíró Gabriella is!

Nem szeretném a kezdetben idézett „Halotti beszéd” második mondatával e laudációt befejezni:

„Isa pur es chomou vogmuc”.

A Burg Kastl-i Magyar Gimnáziumnak élnie kell!