2006. március 26.: Hetényi Varga Károlyné Varga Borbála

​A Mindszenty Társaság tagjai 2006. március 26-án Lakiteleken találkoztak. Ekkor papi rekollekció volt a Népfőiskolán, melynek keretében került sor a Mindszenty emlékérmek átadására. Mindszenty Emlékérmet kapott Hetényi Varga Károlyné Varga Borbála – laudálta Soós Viktor Attila. 

LAUDÁCIÓ

​Kedves Bori Néni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor 2000 nyarán egyetemistaként megismerkedhettem Hetényi Varga Károlynéval és Hetényi Varga Károllyal nem gondoltam, nem gondolhattam, hogy egyszer méltathatom, bemutathatom a munkásságát, életútját, nem éreztem és nem érzem méltónak magam, hogy ezt az életutat, életpályát átlássam és megítélhessem, ezért csak a kö­szönet és a hála szavai hangozhatnak el.

Varga Borbála Szécsényben született, iskoláit itt kezdte, majd a polgári iskola elvégzése (1946.) után, a nehéz politikai, gazdasági helyzet miatt – inflációs idő – nem tudott továbbtanulni, később érettségizett, Állami Biztosító irodában dolgozott.

1956 októberében tüdő tbc megbetegedés miatt gyógykezelésen kellett részt vennie Budapesten a Korányi Szanatóriumban. 1957-ben tüdőműtétet hajtottak végre rajta. Felgyógyulása után, 1958-1960-ig ugyanott ápolónőként dolgozott, mivel hosszantartó betegsége alatt kialakult benne a hivatásérzet, szükségét érezte a jó ápolásnak, a beteggel való törődésnek.

A Korányi Szanatóriumban ismerkedett meg Varga Károllyal, aki szintén tüdő tbc miatt került oda és 1959-ben a jobb oldali fél tüdejét eltávolították. 1960 júliusában házasodtak össze. Közös életüket Komlón kezdték a kommunista bányászvárosban. Két fiuk született: Péter Pius 1961-ben – az ELTE német tanszékén tanít. Károly József 1962-ben – Budapesten a Szent Margit Gimnáziumban matematikus. A fiúk Pannonhalmán érettségiztek, ahol a családban kapott hitet még jobban elmélyítették. A két család tizenegy unokával bővült, akik viszik tovább a lángot.

Komlói életük nehezen indult, de a Gondviselés csodálatosan felkarolta őket, mint későbbi életükben is gyakran. Varga Károly – mint magyar német szakos tanár – Komlón a Gesztenyési Általános Iskolában tanított. Borbála asszony kezdetben a Városi Kórház Sebészeti Osztályán kapott állást, Péter fiúk megszületése után körzeti ápolónőként dolgozott nyugdíjazásáig. Mivel egy kommunista városban nem lehetett elnézni, hogy egy pedagógus családjával együtt minden vasár- és ünnepnap az Isten házába megy, így valamit tenni kellett, hogy Varga Károly ne fertőzze a tanulókat.

1967-ben letartóztatták, házkutatást tartottak, ahol megtaláltak egy német imakönyv magyar fordítását, mely 1972-ben Beszélgetés a Mesterrel címen jelent meg. Ezen kívül kéziratban volt Inge Scholl: Fehér Rózsa c könyv magyar fordítása, mely a müncheni fiatalok Hitler elleni összeesküvéséről szól. E két kéziratot, leveleket, különböző jegyzeteket is lefoglaltak és elvittek. Varga Károlyt órákig vallatták, majd szabadlábra helyezték.

(Amikor Varga Borbála érdeklődött a Megyei Rendőrség Politikai Osztály vezetőjétől, azt a választ kapta, ha nem nézné, hogy fél tüdeje van, ott rohadna a börtönben. Ilyen kegyes volt!)

Később kapott egy határozatott, hogy a Btk. 211.§.-ba ütköző sajtóbűntett gyanúja miatt indított bűnügyben az eljárást nem folytatják. Aztán felettesei közölték vele, hogy vegye igénybe a rokkantsági nyugdíj jogosultságát, nem taníthat tovább. Német magánórák adásával egészítette ki a nagyon kevés nyugdíját.

De; az Istent szeretőknek minden a javukra válik! Mint nyugdíjas befejezhette, és már Hetényi Varga Károly néven (mivel amikor publikálni kezdett a katolikus sajtóban, a főszerkesztő javasolta, hogy a Varga Károly névhez jó lenne valami megkülönböztetés, ő szülőfaluja nevét választotta) kiadhatta a Beszélgetés Mesterrel című imakönyvet. Külföldre mehetett, amikor egy turistaút alkalmával Buchenwaldban a koncentrációs táborban egy képkiállításon látta, hogy papok is raboskodtak ott. Mivel korábban a tantestületben gyakran szemére vetették — és ez mindig nagyon bántotta –, hogy az egyháza kiszolgálta a fasizmust, gondolkodóba ejtette, hogy bizonyára Magyarországon is voltak bátor papok, akik tettek valamit a fasizmus ellen, nem szolgálták ki azt. Keresett és talált!

Elsőnek 1970-ben a Baranyaszentgyörgyön élő Uhl Antalra talált, aki Franciaországban Lille-ben volt a magyarok lelkésze és dokumentumokat kicsempészve, sok honfitársunkat mentett meg az elhurcolástól. Az Új Emberben, majd később a Vigiliában hosszabb tanulmányban megírta a prépost úr meghurcolásának történetét. Aztán Kálló esperesről, Salkaházi Sáráról írt, akiknek mártírhalált kellett elszenvedniük az embermentő tevékenységükért. És jöttek a levelek, hogy én is voltam börtönben, én is tudok valakiről, akit elhurcoltak stb. És ahogy Hetényi Varga Károly vallotta; Nem tudtam szabadulni, a téma foglyává váltam.


Kutatás: Amikor a levelekből, különböző jelzésekből tudomásukra jutott, kik azok, akik üldöztetést szenvedtek, kérdőívet küldtek, az élőket felkeresték, a személyes visszaemlékezéseket magnóra vették. Könyvtárakban, levéltárakban kutattak, (Szakszervezeti beutalóval úgy üdültek Budapesten a Rózsadombon, hogy mindennap a levéltárakban kutattak.) dokumentumokat gyűjtöttek.

Hetényi Varga Károly a nyolcvanas években több alkalommal hónapokig kutatott Bonnban a PAAA-ban (Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes), Koblenzben a Bundesarchiv-ban, Dachauban a koncentrációs tábor levéltárában és hozott onnan értékes dokumentumokat.(kb. 3 ezer mikrofilmet) A történelmi Magyarország területét, a Kárpát-medencét már együtt járták Délvidéktől kezdve, Erdélyen, Kárpátalján keresztül Felvidékig, mivel Borbála Asszony már nyugdíjas volt és el tudta férjét kísérni, és munkájában aktívan részt tudott vállalni. Hetényi Varga Károly minden könyvében megköszönte, hogy felesége, Varga Borbála nemcsak a zavartalan hátteret biztosította számára, de tevékeny részt vállalt mind az anyaggyűjtésben, mind a feldolgozásban. Az ő segítsége nélkül nem jött volna létre ez a munka.(idézet tőle!) A sok hanganyagot legépelte (nem kis nehézség volt például az erdélyi riportokat legépelni, amiket hangos zeneszó mellett kellett felvenni a lehallgatás miatt), a dokumentumokat rendezte, amikor már számítógépen lehetett dolgozni, begépelte az anyagot, amit aztán férje szerkesztett. Ő volt az első olvasó, aki átnézte a kéziratokat, mivel az anyagi lehetőségeik korlátozva voltak — kevés nyugdíj, ápolónői fizetés, két fiú gyermek nevelése, tanítatása stb. —, nem volt lehetőségük külön lektort fizetni.

Talán egypár szót az anyagi segítségekről. Nyugati, külföldi útjaihoz ott kint sok segítséghez jutott Hetényi Varga Károly, különösen nagy segítség volt, hogy egyházi intézményekben kapott szállást, ellátást, ahol nem kellett fizetnie érte. Magyarország határain kívüli részeken, például Erdélyben, ahol a szigorú diktatúra alatt nem volt szabad az anyaországból látogatókat fogadni, csak lopva, de nagyon-nagy szeretettel és tisztelettel fogadták, és lehetőségeikhez képest mindennel ellátták őket. Nagy veszélyt jelentett úgy rájuk, mind a riportalanyokra a magnó kazetták és a dokumentumok kicsempészése is a nyolcvanas években. Az akkumulátor alatt, a kazettákat az autó fűtőcsövében és a Gondviselés segítségével sikerült olykor átmenteni az anyagokat, a dokumentumokat.


A könyvek megjelenése: 1985.: Akiket üldöztek az igazságért c. Papi sorsok a horogkereszt és a nyilaskereszt árnyékában – 1992.: Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. kötet; Esztergom, Győr, Székesfehérvár, Szombathely, Vác, Veszprém, Munkács, Eperjes, Hajdúdorog – 1994.: Papi sorsok... II. kötete; Kalocsa-Bács, Csanád, Erdély, Nagyvárad – 1996.: Papi sorsok... III. kötete; Eger, Kassa, Rozsnyó, Szatmár, Szepes, Nagyszombat, Besztercebánya, Nyitra egyházmegyék papjainak szenvedéstörténete — 1999. és 2000.: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában I. kötet; bazilita, bencéses, ciszterci, domonkos, ferences, irgalmas rendek üldözötteinek állított emléket. — Szerzetesek... II. kötetét, mely már kéziratban volt, férje halála után 2002-ben Borbála asszony adatta ki. Ez a kötet tartalmazza a jezsuiták, kapucinusok, karmeliták, keresztény iskola testvérek, lazaristák, marianisták, maristák, mechitaristák, minoriták, piaristák szenvedéstörténetét. Ugyancsak 2004-ben. Borbála Asszony jelentette meg a Papi sorsok... I. kötetét második kiadásban.


Borbála Asszony férje gyakran mondta; ezt a munkát neked kell folytatni! Amit tudott megtett és megtesz. A témából két könyvet adott ki, a Szerzetesek... II. kötetét és a Papi sorsok I. kötetét. A Beszélgetés a Mesterrel c. imakönyvet 2004-ben, ez évben halála óta másodszor jelentetik meg. Ami még az ő munkájához tartozik, a Keresztény Életben Akiket üldöztek az igazságért címen külön rovata volt. Ennek folytatásaként jelentek meg Borbála Asszony írásai a szerzetesek elhurcolásáról, feloszlatásáról és jelennek meg a még élő, elérhető szerzetesnők bebörtönzéséről, ill. feloszlatás utáni életükről.