Ólomkapu - Mindszenty József élete és tevékenysége új dokumentumok tükrében

Gilberto Martinelli olasz filmrendező Ólomkapu című filmjében Mindszenty József bíboros alakja tárul elénk, aki mindvégig hűségesen kitartott az elvei és az igazság mellett. A ritka archív felvételekben és dokumentumokban gazdag, játékfilmbeli jeleneteket tartalmazó alkotást - korábban a Duna Televízióban láthattuk, most - az Ars Sacra Alapítvány és a Magyar Katolikus Rádió februári online filmklub vetítésén tekinthettük meg. 

---

​„A film nem Mindszenty József bíboros életrajza, nem lelkipásztori tevékenységének, működésének elemzése, nem prímásként folytatott politikájának kritikája, hanem egy ember szenvedésének krónikája, aki olyan keresztet vállalt magára, amely talán nagyobb, mint amit egy ember el tud viselni. Mindezt egyházáért és nemzetéért tette. (...) Mindszenty bíboros egy nagy ember, akiről meg kell emlékezni, az igazság embere, akinek sajnos csak egyetlen eszköze maradt a toll. Én erről a tollról beszélek a filmben, nem másról.” – hangsúlyozta Gilberto Martinelli a rendező.

Az Ólomkapu című filmről: 1974 októberében Franco Bellegrandi, VI. Pál pápa világi kamarása Bécsben találkozott Mindszenty József bíborossal. A pápai kamarás Ólomkapu című könyvében - amelyben a vatikáni külpolitika s különösen a VI. Pál nevével fémjelzett „Ostpolitik” gyakran vihart kavaró fordulatairól számol be – nagy teret szentel a magyar főpappal történt találkozónak; beszámolója nyomán a magyar történelem számos, mindaddig feltáratlan vonatkozása vált ismertté.

Attól kezdve, hogy a magyar kommunista kormány 1948-ban letartóztatta, Mindszenty bíboros valóságos kálváriát járt be: megkínozták, perbe fogták, rabságban tartották, majd a világtól teljesen elszigetelve őrizték egészen 1956 októberéig, a forradalom kitöréséig.

A bíborost a forradalom napjai alatt szabadították ki, de Budapesten vegyes érzelmekkel fogadták, tartottak attól, hogy Magyarország hercegprímásaként fontos közjogi szerepet szán magának. Beszédeiben határozottan szót emelt azért, hogy a kommunista rezsim által kompromisszumokra kényszerített egyház visszanyerje korábbi befolyását és tekintélyét. A forradalom leverése után a bíboros az USA Nagykövetségén lelt ideiglenes menedékre, amely végül 15 évig tartó, saját hazája területén belüli száműzetéssé vált.

Az amerikai nagykövetségen töltött évek alatt három pápa – XII. Pius, XXIII. János és VI. Pál – foglalkozott a „Mindszenty üggyel”. Ekkor zajlott az egyház addigi tradicionális világában forradalmi változásokat hozó II. Vatikáni Zsinat.

A bíboros az USA követségen töltött évei alatt azon dolgozott, hogy ébren tartsa az egész világ diplomáciájának a figyelmét: ahogy a legújabb kutatások kiderítették, 117 levelet írt az Egyesült Államok különböző elnökeinek és 200-at az időrendben egymást követő pápáknak.  A levéltári kutatások kiderítették, hogy az amerikai diplomaták egyetlen levelet sem juttattak el az elnökökhöz, mert a levelezést nem tartották összeegyeztethetőnek a menedékjogi státussal.

Elismert Mindszenty-kutatók, többek között Zinner Tibor, Balogh Margit, Stefano Bottoni segítségével ismertetjük a legújabb kutatási eredményeket, idézünk a még kiadatlan levelekből, megszólaltatunk most először nyilatkozó, Mindszentyvel közvetlen kapcsolatban álló magyar és külföldi kortársakat, és bemutatunk külföldi archívumokból előkerült, eddig be nem mutatott filmfelvételeket. Mindezek révén a bíboros életének, személyének egy teljesen új, eddig ismeretlen aspektusait fogjuk megismertetni.                                                       
                                                                                      (Forrás: mecenatura.mediatanacs.hu)