Mohos Gábor a pápalátogatásról: Atyai érdeklődést tapasztaltam Ferenc pápa közelében

Ferenc pápára tekintve egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz is, még akkor is, ha ezt nem vesszük észre. A kegyelem dolgozik, a Szentlélek Úristen itt van köztünk.
​Újból és újból kihívás építenünk egységünket, de nagyon szép hivatás – fogalmazott Mohos Gábor püspök, a Szent István-bazilika plébánosa a pápalátogatás három napjának élményeit összegezve.

---

– Kivételesen közel volt Ferenc pápához, mikor a Szent István-bazilika bejáratánál fogadhatta. Milyen élmény volt a közelében lenni?
– Nem először voltam a Szentatya közelében. Az első, nagyon meghatározó találkozásélményem 2017 őszén, az ad limina látogatás alkalmából volt. Másfél évvel ezelőtt itt, Magyarországon újra találkozhattam Ferenc pápával. Ezek a ritka, időnként előforduló találkozások az első élményt idézik fel, erősítik meg, illetve segítenek azt mélyebben átélni. Először is azt, hogy a Szentatya egy nagyon közvetlen, nyitott ember. Atyai érdeklődést tapasztaltam mindig Ferenc pápa közelében, valamint az abszolút jelenlétet és a teljes figyelmet, ami arra a személyre irányul, akivel éppen találkozik.

Ferenc pápának van valami kisugárzása, ami biztos, hogy a Jóisten kegyelméből is fakad, nemcsak az ő személyiségéből. Van valami plusz, amit a Jóisten ajándékaként hordoz. Egész egyszerűen megérinti az embert. Úgy is mondhatnám ezt, hogy a Jóisten jelenlétét és kegyelmét közvetíti azáltal, hogy az ember találkozik vele.

– Milyen eseményeken vett részt Gábor atya a három nap során?
– Személyesen a főbb eseményeken voltam jelen. Természetesen a Szent István-bazilikában a papsággal, szerzetességgel, diakónusokkal és lelkipásztori munkatársakkal való találkozáskor. Majd a Papp László Sportarénában az ifjúsággal való találkozón, valamint a Kossuth téren a szentmisén. A többi eseményt a médián keresztül követtem, így a találkozásokat a szegénysorsúakkal, a görögkatolikus közösséggel, a Pázmány-egyetemen tett látogatást.

– A Szent István-bazilikában arra figyelmeztetett minket Ferenc pápa, ne feledjük, hogy csapatként kell játszanunk. Püspökként hogyan látja, miként éljük meg az egységet, közösséget?
– A szívemből szól a Szentatyának ez a buzdítása. A püspök a rábízott közösségben olyan, mint a plébánián a plébános. Így elsősorban azért felel, hogy a közösségben, amelyhez ő a hivatását kapta, pásztorként legyen jelen a szolgálatban. A püspöki és a papi hivatás valahol az egység hivatása. Abban az adott, ránk bízott közösségben mi szolgáljuk az egységet. A közösségnek van egy vezetője, az egyházmegyének püspöke, a plébániának plébánosa, az egész Világegyháznak pápája.

Szentatya személye szimbolikusan az egész Világegyház egységét is megjeleníti. Egyrészt megjeleníti, másrészt szolgálja ezt az egységet.

A mindennapi helyzetekben, változó körülmények között, alakuló emberi kapcsolatokban újból és újból kihívás építenünk ezt az egységet. Tanulnunk kell építeni, tanulnunk kell a korlátainkon átlépni, a hibáinkon javítani. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon szép hivatás a maga küzdelmeivel együtt, egy igazán emberi, és igazán szívet-lelket gyógyító hivatás, ha az egységen tudunk munkálkodni.

– A pápalátogatás három napja során elhangzottak közül mi az, ami a leginkább megérintette?
– Ferenc pápa a Szent István-bazilikában különösen is a középpontba állította a feltámadt Jézus Krisztust mint a történelem Urát. Arra biztatott, ne e világi módon próbáljuk megoldani a problémáinkat, hanem a hitünkből táplálkozva és erőt merítve nézzünk velük szembe. Ahogy fogalmazott, „a válaszok az Úrtól, és nem a világtól jönnek, a tabernákulumból, nem pedig az internetről”.

Nem is nekünk kell feltétlenül minden problémát megoldanunk, hanem a hit által engednünk kell, hogy Isten munkatársai lehessünk. Isten maga az, aki vezet bennünket egyénként is, közösségként is, Egyházként is, és vezeti az egész emberiséget a történelem útjain. A feltámadt Krisztus a reményünk forrása, egy természetfeletti reményé. Nem csak a természetes helyzetekből, adottságokból erőt merítő remény, hanem egy természetfeletti, kimeríthetetlen isteni kegyelemből erőt merítő remény. Számomra ez egy nagyon megerősítő és nagyon reményt keltő megfogalmazás a Szentatyától.

– Több tízezren személyesen, több százezren a televízión keresztül voltak „jelen” a Kossuth téri szentmisét. Mennyire erősíthet ez meg minket?
– Azt gondolom, hogy ez részben Ferenc pápa személyének szólt. Látogatása kegyelmi pillanat a mi kis hazánkban. Nagyon sokféle, egymással sokszor nehezen szót értő, akár nem is kommunikáló, különböző világnézetet valló ember pozitívan tud nézni a Szentatyára. Nagy kegyelmi ajándék, hogy a személye közösséget tud köztünk teremteni még akkor is, ha természetesen ki-ki a maga szemszögéből értelmezi a Szentatya tanítását, üzenetét, és a maga szemszögéből értékeli az ő ittlétét. Ha mindenki tud belőle valami pozitív, előrevivő szempontot kiemelni, akkor már talán egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz is, még akkor is, ha ezt nem vesszük észre.

A kegyelem dolgozik, a Szentlélek Úristen itt van köztünk. Ő a harmonikus egység ajándékozója. Egységre vezet el, ha hallgatunk a hangjára. Azt gondolom, hogy az, hogy a Szentatyát ekkora érdeklődés fogadta, reménykeltő abból a szempontból, ha rá ennyire sok ember tud pozitívan nézni, akkor az emberi szívekben nagyon sok jóra való nyitottság, készség van. Ez mindenképpen biztató a jövőre nézve. A pápalátogatás nagy ajándék volt nekünk. Én nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ebben részt vehettünk és átélhettük.

– Mindenki békére vágyik, a média lehetséges békemisszióról beszél. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
– Azt gondolom, hogy a békét többféle szinten lehet érteni. Lehet úgy, ahogy általában a közbeszédben, miszerint konkrét személyek megpróbálnak tenni azért, hogy a béke irányába mozduljanak el az események. Én egy más szemszögből is nézem. Abból a szemszögből, hogy a béke Isten ajándéka, és ezért úgy is tudunk tenni érte, ha imádkozunk. A béke ajándékát imádsággal tudjuk befogadni a saját szívünkbe, és közvetíteni a világba. Mi ezt tesszük. A Szent István-bazilikában otthont adunk egy rendszeres, békéért való közös imádságnak, összefogásnak, sokféle közösség összekapcsolódásával. Számomra ez nagyon fontos, hogy imádkozzunk is a békéért.

Ha a béke a konkrét személyek közvetítésével, akár a Szentatyának, akár más egyházi személyeknek vagy bárki másnak a közvetítésével megvalósul, akkor nagyon hálásak vagyunk a Jóistennek. 

​Az imádságunkban azt kérjük a Jóistentől, hogy a béke meg tudjon valósulni.

           (Forrás: Magyar Kurír, Trauttwein Éva / Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila)