Mindszenty József: Egy lelkünk van...

„Mi azonban fölindítjuk a hitet ma, Húsvét reggelén. Hiszünk Jézus Krisztusban, nemcsak az emberben, de hiszünk az Istenben is. Hiszen ez a személy isteni és nemcsak emberi személy. És mi hiszünk abban is, hogy ahogy ő föltámadott. Mi is, az Ő ígéret szerint föl fogunk támadni.     
– Istenem, mi áll előttünk! Itt van ez a zenebona világ körülöttünk és az a szellem, amelyik Nagypénteken diadalmas volt, most megint mintha diadalmaskodnék. Minekünk egy fogódzónk van, az értünk szeretetből meghalt, Húsvét hajnalán diadalmasan föltámadt Jézus Krisztus. És mi, az ő föltámadásához kapcsoljuk – Szent Pálnak a levele értelmében – a mi testünk föltámadását. Legyen ezzel a megveszekedett világgal akármi, egy lelkünk van. Azt a lelket mentsük meg, és ezen a megmentésen dolgozzunk, minden egyes napon, kivétel nélkül: munkában, imádságban, egyedül és az emberek között. Ez a föltámadott Krisztus lobogójának a fölirata, és ettől soha el ne térjünk. Ámen” – fogalmazott Mindszenty József bíboros, egyik utolsó szentbeszédében, 1975. március 30-án, Húsvét ünnepén, a bécsi Pázmáneum kápolnájában.

---