Már idén felépülhet a Szent Anna-réti engesztelő kápolna a Normafánál

Erdő Péter bíboros, prímás, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára és Pokorni Zoltán, Budapest XII. kerületének polgármestere tartott közös sajtótájékoztatót a Szent Anna-réti engesztelő kápolna építési terveiről március 16-án a budavári prímási palotában.

---

Évszázados vágya a hívőknek egy kápolna felépítése a budapesti Anna-réten a Normafánál. A Szűz Mária, a Világ Királynője engesztelő kápolna különleges engesztelő helyként való létrehozását sokan és sokféle módon kérték, imádkoztak érte. A hívők most összefogtak, hogy adományaik révén megvalósulhasson régi tervük.

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Hegyvidéki Önkormányzat március 16-án közös sajtótájékoztatót tartott, amelynek témája a Szent Anna-réti kápolna megépítésének tervei és a munkálatokhoz szükséges anyagi fedezet összegyűjtése volt a hívőközösség támogatásával.


Erdő Péter bíboros, prímás a sajtótájékoztatón örömét fejezte ki, hogy „a Szent Anna-kápolna felépítése most már reális közelségbe kerülhet”.

De hogyan is épülnek a keresztény templomok, kápolnák? – tette fel a kérdést a bíboros, majd kifejtette: ismert, hogy már a keresztényüldözések korai időszakában, talán a második, de biztosan a harmadik században keletkeztek keresztény kultuszhelyek. Onnan is tudjuk ezt, hogy a Diocletianus császár uralkodása alatti üldözés idején mindegyiket elkobozták, s elkezdték lerombolni őket. Nagy Konstantin császár azután részben újjáépíttette ezeket, másrészt újabb épületeket adományozott az Egyháznak. Szükség volt a kultuszhelyekre.

A szükség azonban hamarosan túlzásba fordult – folytatta a bíboros –, hiszen magánszemélyek elkezdtek templomokat építeni a saját földjükön, birtokukon. Hamar kialakult az a kritérium, hogy ezeket csak akkor használhatták szentmise megtartására, ha azt a helyi püspök engedte, felügyelte. A későbbi időkben számos magánkápolna épült azért is, mert a falusi nép a maga mezőgazdasági munkáihoz, például az aratáshoz kapcsolódva, többek között hálaadáskor mindenféle vallásos cselekedetet végzett: imádságokat, körmeneteket tartottak; annak a szentnek, akinek ünnepét a közeli templomban megtartották, kint a határban kápolnát emeltek, vagy legalább szobrot állítottak. Ismerjük például a Szent Orbán-kápolnákat a szőlőtermő területeken. Amikor pedig járványok vagy más csapások sújtották az adott közösséget, fogadalmat tettek, hogy ha elmúlik a veszedelem, vagy túlélik azt, akkor hálából kápolnát vagy templomot építenek. Erre példa Budapesten a Rókus-kápolna.

A barokk korban a török uralom alól felszabadulva, a svábok betelepítésekor Budakeszi népe is kápolnákat emelt a határban. Ezek egyike a mai Szent Anna-rét közelében állt. A bíboros megjegyezte, hogy „a magyarországi németség folklórjának része, hogy a Szűz Mária-tisztelet erősen összekapcsolódik Szent Annáéval”. A barokk korban kápolna épült itt, ami az idők folyamán elpusztult. A 20. század elejétől már közismert volt a szándék, hogy ott, azon a helyen újra fel kellene építeni a kápolnát.