Az imádsággal elfáradni nem lehet...

 „Az imádság rendkívül fontos a hívő életében. A végbevitt megváltás az imádság vonalán érkezik el az egyedi lelkekhez. Mikor az emberi társadalomban és családban valaki kér, az a kérő mindig megalázza magát a nagyobb, a kérelemteljesítő előtt. Istennel szemben is így vagyunk. Ő mérhetetlenül nagyobb, mint mi, szegény, esendő, földi emberek. Ővele szemben csak farizeuskodva tudnánk hencegők, elbizakodók lenni, és úgy imádkozni, mint a farizeus Jeruzsálemben. Bizalommal kell imádkozni: Isten végtelenül jó hozzánk. Jézus fölment a Kálváriára és ahogy a keresztúton imádkozott, a mi imádságunk teljesülésért, úgy fönt a Kálvárián a két lator között odaadta életét, az utolsó csepp vérét, hogy a bizalmat felépítse a mi lelkünkben. De Isten akaratán előre megnyugodva kell imádkoznunk. Isten nemcsak végtelenül jó, de végtelenül hatalmas is. (...) Ismételni kell az imádságot, az imádsággal elfáradni nem lehet, mert az Isten látja mindennek a célját és értelmét.” (Mindszenty József: Imádkozz! Kulturleben 1978. Nr. 7-8. 128-129.)