Húsvéthajnali varázs

A kert fölött az éj suhog.
A fák, mint őrök állnak.
Még itt kísért borzalma a
Nagypénteki halálnak.
De hirtelen egy villanás
Cikázz a kerten végig.
A Gecsemáné bokrai
A villanást megérzik.

A hajnal ébred. Annak a
Gyémánt szeme sugárzik?
– Nem, nem! Valaki jár itt!

---

​
A kertnek útja még sötét,
De rajta kavics roppan.
Valaki némán átlebeg
S megáll a tar bokorban.
Egy kis madárnak felnyílik
Trillára termett ajka
És füttyögő ezüst sípon
Ijedt dal tör ki rajta.

A hajnalt érzi a madár,
Annak veri trilláit?
– Nem, nem! Valaki jár itt!

Az árnyék mozdul hirtelen,
Az alvó kert felébred.
Szent borzalommal néz körül
A bokrokon az élet.
A fák között valaki áll,
Fehér ruhája lebben.
Angyalsereg gyűl hirtelen
A Gecsemáné-kertben.

Az utat végig térdelik,
A hajnal felsugárzik.
– A Megfeszített jár itt!

(Harsányi Lajos)