Egy „elfeledett” emlék táblájának nyomában, avagy mit keresett Mindszenty József Telkibányán?14/7/2021 A Zemplén szívében, Telkibányán található talán a legkülönlegesebb Mindszenty József emlékére állított emléktábla a helyi katolikus templom falán. Ez a tábla egy ma már – a történészek szemében – elfeledett eseménynek állít emléket, amikor a bíboros 1948. április 18-án átutazott a településen, s ott beszédet mondott. Jelen írásomban azt vizsgáltam, hogy Mindszenty hogyan kerülhetett Telkibányára, s miért van annak jelentősége, hogy nem csak a katolikus, hanem a református híveket, s papjukat is fogadta. Szerzőként egy vallomással tartozom. Be kell vallanom, hogy a cikk címadásának alapszabályát jelenleg megszegem. Idős történész ismerősöm mindig azt mondja, hogy az a jó cím, melyet nem kell magyarázni. Ez a cím viszont magyarázatra szorul. Egy emlékről van szó, melyet valójában csak a történészek felejtettek el, a történészek nem kutatták eddig. S ennek az eseménynek emléket állító emléktábláról. Egy olyan emléktábláról, amely tanúskodik egy – a helyiek szemében minden bizonnyal – különleges eseményről. Ha csak a tényeket nézzük ezt az emléktáblát 1991-ben állították, tavaly felújították és szövegét pontosították. Ami inkább elfeledett az az ok, ami miatt oda került. Mindszenty József élettörténetét vizsgálóként mindig örömmel tölt el, ha új és újabb bizonyítékait találom annak, hogy a bíboros tisztelete mind a Kárpát-medencében, mind azon kívül fennmaradt, s ennek tárgyi bizonyítékai is vannak. Egy ilyen emléket, egy emléktáblát találtam a Zemplénben lévő Telkibánya katolikus templomának homlokzatán.
Különleges ez a tábla több szempontból is. Mindszenty József élete elég jól dokumentált, mégis meglepő volt számomra, hogy ezen – a Mindszenty szempontjából kieső helyen – egy olyan felirat található, hogy a hercegprímás 1948. április 18-án megjelent a településen, s ott beszédet mondott. S még meglepőbb, hogy ezen az alkalmon a katolikus híveken kívül, lelkipásztoruk kíséretében a református hívek is megjelentek. Jelen írásomban két kérdést vizsgálok meg: A bíboros miért és kinek a kíséretében utazott át Telkibányán? Miért számít különlegesnek, hogy a református hívek is megjelentek köszöntésére? Mint már fentebb említettem Mindszenty József élete elég jól dokumentált, hiszen Balogh Margit Mindszentyről írt két kötetes monográfiája (Balogh Margit: Mindszenty József I-II.; Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015.) nagy pontossággal számol be a bíboros életéről, mégis ez az esemény nem szerepel sem ott, sem pedig a fellelhető napi sajtóban. Éppen ezért némileg a következtetés technikájára építve azt vizsgáltam meg, hogy az azt megelőző napokban, illetve 1948. április 18-a után mi volt a hercegprímás programja, egyáltalán kerülhetett-e az akkori Kassai Egyházmegye Magyarországra került területére Mindszenty. Ezt az időszakot Mindszenty és a magyar egyház számára a Mária-év határozta meg. A Mária-évet, hivatalos nevén a Boldogasszony évét hercegprímás kezdeményezésére rendezték meg 1947. augusztus 15. és 1948. december 8-a között. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez volt az utolsó kvázi szabad katolikus „erődemonstáció”, amellyel be akarták bizonyítani, hogy az egyház – az ekkor induló, s egyre erősödő kommunista támadásokkal szemben – továbbra is erős, s egységes. Az eseményeken nagyjából négy és fél millió hívő vett részt, még úgy is, hogy a sajtó (mely ekkorra már jelentősen ellenséges volt Mindszentyvel szemben), igen negatív fényben próbálta beállítani a programokon történteket, azt provokációnak, fasiszta felvonulásnak minősítve. A Mária-év eseményei nem csak a fővárosban, illetve a bíboros székhelyén Esztergomban zajlódtak, hanem számos vidéki településen Szombathelyen, Egerben, Vácott, Csongrádon, Sátoraljaújhelyen, Gyulán, Debrecenben, Törökszentmiklóson, Makón is voltak jelentősebb események. Baján például 150 ezer fő vett részt az ünnepi szentmisén. „Természetesen” ezt az állam nem látta szívesen, például Celldömölkön a karhatalom akadályozta meg a résztvevőket, hogy eljussanak a rendezvényre. Visszatérve e kutatott időszakra, arra van forrásunk, hogy Mindszenty április 17-én Abaújszántón volt. Erre Bakonyi Béla a Keresztény Élet 1994. május 8-i számában így emlékezett vissza: „Ökumenikus érzülettel egész Abaújszántó, templomunk térségébe vonult. Én 50 tagú vegyeskórusommal az iskolai kereszt előtt készített pódiumon vártam a főpásztort. A lenyugvó nap ékes kontúrt rajzolt a 800 éves templom ünnepélyes megvilágításában. Szálltak a gyönyörű harmóniák, az ezer fős tömeg letérdelt, hogy a most boldoggá avatásra kerülő főpap áldását fogadja. Ezeket mondotta: »Csodálatos ennek a templomnak a sziluettje a lenyugvó nap fényében. Örömömnek adok kifejezést, hogy ennek a nagymúltú községnek a népét, szépen éneklő kórusát főpapi áldásomban részesíthetem.«” Bár Bakonyi – sok év távlatában – a dátumra rosszul emlékezett, mivel a látogatást egy nyári alkonyra teszi, de Balogh Margit már említett monográfiája (704. oldal) pontosítja, hogy ez a látogatás április 17-én, illetve az azt követő napon zajlott le. A következő dokumentált esemény április 18-ra tehető, amikor is, Sátoraljaújhelyen végett a bíboros szertartást. Erről a Miskolci Hírlap (egyedül az ekkor megjelenő nem egyházi lapok közül) így számolt be: „Sátoraljaújhelyen az elmúlt vasárnap Boldogasszony-ünnepséget rendeztek. A Hegyalja katolikus népe sokezres tömegben zarándokolt az ünnepség színhelyére. Mindszenty József bíboros prímás a város főterén felállított oltárnál szentmisét mondott, majd utána a szószékről szólott a hívekhez a katolikus családról.” (Miskolci Hírlap, 1948. április 25., 2. old.) A két település között (Abaújszántó – Sátoraljaújhely) két irányban lehet közlekedni, ezek közül némileg hosszabb, s rosszabb útvonal a Telkibányán át vezet. Az Új Ember katolikus hetilap beszámolója (1948. április 25.) alapján Mindszenty kíséretében a kassai püspök vett részt az úton. Madarász István (Nagyszombat, 1884. július 10. – Hejce, 1948. augusztus 8.) kassai püspököt 1945. február 26-án utasították ki az ekkor újra létrejövő Csehszlovákiából, s székhelyét Hejcére, a korábbi püspöki nyaralóba helyezte át. Ez a település pedig mondhatni útba esik ezen az útvonalon. Arra nincsen információ, hogy Madarász már Abaújszántón jelen volt (valószínűbb, hogy nem), s Mindszentyék vajon azért választották ezt az irányt, hogy Hejcére betérve a püspök csatlakozhasson. Mindenesetre az emléktáblán Madarász neve nem szerepel, valamint az eseményről beszámoló Szalay László Pál telkibányai református lelkész sem tudott arról információt adni, hogy Mindszenty kíséretében jelen volt-e Madarász István püspök. A Telkibánya történelmi emlékei és természeti értékei (szerk.: Benke István) Szalay László Pál által jegyzett fejezet beszámol a látogatásról. A falu teljes lakossága, felekezettől függetlenül, találkozni akart Mindszentyvel, akit Veszalovszy Gábor katolikus és Kádár József református lelkipásztor fogadott a diadalkapuval feldíszített hídon, mely a település közepén található. Mindszenty itt beszédet intézett az összegyűlt néphez, s kérte, hogy tiltakozzanak az iskolák államosítása ellen, valamint, hogy „legyetek jó magyarok és tartsatok ki”. Különleges – ismerve Mindszenty elég negatív hozzáállását a protestáns egyházakhoz –, hogy fogadta és köszöntötte a protestáns lelkipásztort is. Még korábbi zalaegerszegi éveiben számos összetűzése volt a protestáns egyházakkal, lelkipásztoraikkal még egy asztalhoz sem volt hajlandó leülni a városi ünnepségeken. Ez már egyfajta előjele annak a lelkipásztori fejlődésnek, amely a sokkal későbbi emigráns évei alatt, s különböző lelkipásztori látogatásai idején (például az Amerikai Egyesült Államokban) figyelhető meg nála, s ami egyfajta ökumenikus gondolkodásnak tekinthető. Ez az ökumenikus gondolkodás viszont nem az a fajta, mai egységkeresésben nyilvánult meg, hanem – bizonyos szempontból – úgy fogalmazható meg, hogy a kisebb rossz (tehát a protestánsok) elfogadása is jobb az elfogadhatatlannál (a kommunista államberendezkedésnél). Szalay nagytiszteletű úr írásából az is kitűnik, hogy Mindszenty személye és szavai nagy hatással voltak a közösségre, hiszen többen – biciklire ülve – követték a bíborost Sátoraljaújhelyre és ott részt vettek a szentmiséjén. Mint írásom bevezetőjében írtam, ez egy különleges emléktábla, hiszen a legtöbb ilyen tábla úgy jön létre, hogy egy jól dokumentált, sokak által ismert eseménynek állítanak emléket. Ez a Mindszenty-emlékhely abból a szempontból egyedülálló, hogy egy helyi közösség, sok évvel az esemény után – 1991-ben – úgy állította, hogy az esemény számukra jelent igazán valamit, hiszen a külvilág, s ide értve a Mindszenty-kutatókat erről az eseményről szinte nem tud, ezt nem dokumentálta, nem jegyezte fel. Talán ez az egyetlen olyan emléktábla ma Magyarországon és a világban, ahol nem egy célzott látogatást, hanem egy egyszerű átutazást örökít meg az utókornak. Ma már az 1948-as jelenlevők közül nem sokan élhetnek, de mégis ennek a falunak az életébe, emlékeibe és történetébe beíródott az a nagyjából egy óra, amikor Mindszenty József, bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek közöttük járt. S ez a plakett szép példája annak is, hogy az 1991-es újratemetés milyen hatással lehetett az esetlegesen akkor még élő szemtanúkra, akik ezt az eseményt meg akarták örökíteni utódaiknak is, s álltak ott Telkibányán 1991. szeptember 8-án, amikor Csontos Barna érseki helynök – a búcsúi szentmise után – felszentelte Mindszenty József látogatásának emléktábláját. (Forrás és kép: Dudás Róbert Gyula / www.ujkor.hu)
0 Comments
Leave a Reply. |