Dr. Pákh Tibor jogász

A Mindszenty Társaság, Pákh Tibornak, Magyarországért és a magyar szabadságért a megpróbáltatások idején is vállalt áldozatos szolgálatáért, Mindszenty József bíboros úr tanításához, tanúságtételéhez és szellemi örökségéhez való hűségéért, a főpásztor emlékét őrző és azt köztünk életben tartó szoborállító tevékenységéért - Mindszenty Emlékérmet adományozott.
​Az emlékérem átadásnak időpontja: Pilisvörösvár, 2020. augusztus 13.
Laudáció: Dr. Horváth Béla a Mindszenty Társaság tagja, volt országgyűlési képviselő​

---

2016-ban – az 1956-os forradalom 60. évfordulóján – a Pákh Tibor adományozta Mindszenty József hercegprímás szobra előtt tisztelgett a váci Karolina Katolikus Általános Iskola és Székesegyházi Kórusiskola. Pákh Tibornak ez már a harmadik szoboradománya volt akkor.
​
S most itt állunk Pilisvörösváron, a Szent Erzsébet Otthon kertjében Mindszenty bíboros szobra előtt, amit ugyancsak Pákh Tibor állíttatott a hercegprímás kiszabadulásának 60. évfordulóján.
 
Tisztelt Dr. Pákh Tibor úr!
Tisztelt Lezsák Sándor úr, az Országgyűlés alelnöke!
Hölgyeim és Uraim!
 
Azért gyűltünk ma össze, hogy a 96 esztendős Pákh Tibor urat Mindszenty Emlékéremmel tüntessük ki születésnapjához kapcsolódóan.
 
Ki is Pákh Tibor? Hivatalos megjelölés szerint: római katolikus, jogász, műszaki fordító, politikai fogoly, kommunizmusellenes aktivista, Komárom város díszpolgára.
Komáromban született polgári családban 1924. augusztus 11-én, édesanyja a híres Konkoly-Thege család leánya volt, zongoraművész. Édesapja jogász volt, a ’30-as években a Független Kisgazdapártban kezdett politizálni, megyei elnök, majd többször volt képviselőjelölt.
 
A gimnáziumot a tatai piaristáknál kezdte – személyes megjegyzésem, csakúgy, mint egy évvel fiatalabb édesapám – Tibor bácsi ott végezte az alsó négy osztályt, majd 1938-ban átment a komáromi bencésekhez, s náluk érettségizett 1942-ben.
A második világháború végén jogi egyetemistaként behívták katonának, Ausztriában szovjet fogságba esett. 1945-től 1948 végéig oroszországi kényszer-munkatáborokban hadifogoly volt, itthon kulákként tartották nyilván. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi és Államtudományi Karán 1949 decemberében avatták jogász doktorrá.
 
Nemzetközi jogi szakterületen szeretett volna állást kapni, de csak orosz, angol és francia nyelvű műszaki fordítóként tudott elhelyezkedni abban a rendszerben.
1954-ben megnősült. 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházban ápolták. 1957-ben munkahelyén – a Csepel Autógyár könyvtárában fordítóként, ahol úgy ismerték, mint „reakciós elem” – mondja Pákh Tibi bácsi, megtagadta a „magyar kérdés” ENSZ-beli tárgyalása ellen a Kádár-kormány szervezte tiltakozó nyilatkozat aláírását, emiatt elbocsátották.
 
1960-ban, egyszer egy reggel – meséli Tibi bácsi – mentem le a Bimbó út meredek részén, amikor mellém állt egy autó és kiugrott belőle három pasas. Benyomtak, lenyomtak a hátsó ülésre, betakartak a kabátommal és behurcoltak a Gyorskocsi utcába. Itt időnként abszolút drasztikusak voltak: „előfordult olyasmi, hogy a körmömre ütöttek, vagy leütöttek kihallgatás közben.”
Ellenforradalmi tevékenység vádjával, politikai tanulmányok írásáért – idézte pl. Albert Camus-t, aki a nyugat-európai értelmiség közül talán egyedüliként állt ki 1956-ban forradalmunk mellett – az I. fokú tárgyaláson kötelet kértek rá, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, e büntetését 15 évre mérsékelték.
 
A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen.
A börtönkórházban elektro- és inzulin-sokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták elérni, hogy a sztrájkot abbahagyja. 1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, majd szabadlábra helyezték szigorú rendőri felügyelettel. Budapest területét nem hagyhatta el, havonta kétszer kellett jelentkeznie a kerületi rendőrkapitányságon. A ’80-as években rendszeresen részt vett ellenzéki megmozdulásokon, és hirdette meggyőződését – emiatt többször letartóztatták.
 
Nyilvánosan követelte Mindszenty József hercegprímás rehabilitációját, a szovjet csapatok távozását az országból, és mindvégig küzdött a jogtalanságok ellen. 1981 októberében útlevele jogtalan elkobzása ellen tiltakozott éhségsztrájkkal: ekkor beszállították az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe, a kórházban kényszergyógykezelést kapott. 
 
Krassó György 1983. évi cikkében olvashatjuk, hogy a genfi egyetem pszichiátriaprofesszora, Charles Durand – aki a pszichiátriai visszaélések ellen küzdött – 1982-ben Budapesten  három napon keresztül többször beszélgetett dr. Pákh Tiborral. Szakvéleményét így foglalta össze: „…Pákh Tibornál teljes összhang áll fenn ideológiai, vallási, erkölcsi és teljes életfelfogása, valamint a külvilággal való kapcsolata, a külső eseményekre történő reakciói között…. Mindent egybevetve, megállapítottam, hogy Pákh Tibor egész életében hű maradt a maga elé állított vallási és erkölcsi ideálokhoz... Politikai meggyőződése és erkölcsi felfogása késztette az ellenállásra, és ez vezette az éhségsztrájk passzív tiltakozási módjához.” – eddig az idézet.
 
1993-ban a Magyar Pszichiátriai Intézet által létrehozott ad hoc bizottság rehabilitálta, hivatalosan is megállapították, hogy nem elmebeteg.
 
Dr. Pákh Tibor a Kádár-rendszerben az ellenzék legendás alakja volt, bár egyik politikai tömörüléshez sem csatlakozott. Magam is rendszeresen láttam tiltakozó rendezvényeken, gyakran felszólalt, szikár alakja misztikumot sugárzott az emberek között, „sokat ült börtönben, Kádárék kínozták” – suttogták az egyetemisták.
 
Pákh Tibort 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
 
Éppen 20 évvel ezelőtt, 2000-ben kezdeményeztem az Országgyűlésben a kommunizmus áldozatainak emléknapját, s úgy fogalmaztam: "Aki egy áldozatról is megfeledkezik, olybá tekintendő, mintha az összes áldozatról megfeledkezne." Pákh Tiborról nem feledkezünk!
 
Ő korábban így nyilatkozott: „Templomba mindvégig, következetesen jártam. Nekem a vallás rengeteget jelentett, mert hisz mind a szovjet birodalom kényszertáboraiban, mind a hazai börtönben vagy a pszichiátriai intézetben mindvégig az adott teljes megnyugvást és teljes bizalmat, hogy az Úristen kegyelme mindig megkapható, mégpedig mindig olyan mértékben, amilyen mértékben szükségünk van rá”.
 
Pákh Tibor is irányt mutat katolikus hitével, magyarságtudatával, kérlelhetetlenségével a kommunizmussal szemben.  „Legyetek egy-egy talpköve ennek a Magyarországnak” – kérte a fiatalokat Mindszenty József szellemében az adományozó a váci iskolásoktól.
 
Mindkét személyt, Mindszenty József bíborost és Pákh Tibort az IDŐ igazolta. Ezért adományozza a Mindszenty Társaság a 96 esztendős dr. Pákh Tibornak a Mindszenty Emlékérmet.
Isten éltesse!

​(Laudáció: Dr. Horváth Béla a Mindszenty Társaság tagja, volt országgyűlési képviselő)