2008. december 19.: Schirilla György

​60 évvel ezelőtt 1948. december 26-án tartóztatták le Mindszenty Józsefet és megkezdődött vizsgálati fogsága. 2008. december 19-én emlékeztünk a 60 évvel ezelőtti eseményekre, a Terror Háza Múzeumban tartotta a Mindszenty Társaság az ülését és itt került sor a Mindszenty Emlékérem átadására, melyet Schirilla György jogász, ügyvéd kapta meg – laudálta Soós Viktor Attila. 

LAUDÁCIÓ

​Dr. Schirilla György ügyvéd a legidősebb jelenleg is praktizáló magyar jogász. 1909. szeptember 2-án született, azaz 99 éves múlt. Schirilla György régi nemesi családból származik, felmenői zömmel jogászok, katonák, papok, a család nőtagjai tanárok. Édesapja híres büntetőbíró, Schirilla Achill. Öt testvére közül bátyja is jogász volt, először ügyész, majd a Legfelsőbb Bíróság bírája. A Schirilla családban a jogászi pályát Schirilla György lánya, Schirilla Katalin folytatja.

A Regnum Marianumba járt ministrálni. A Rákosi-időben sem titkolta istenhitét és vallásosságát.

Schirilla György 1927-ben érettségizett, majd 1932-ben szerzett jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Egyetem után katonáskodott, lovas tüzérfőhadnagy lett, és ekként később részt vett Budapest 1944–45-ös védelmében is. Jogászi pályáját nem fizetett ügyvédjelöltként a korábbi rendőrfőkapitány, Sándor László ügyvédi irodájában kezdte, majd bekerült az Általános Hitelbankba, ahol cégvezető ügyész lett. Ebben az időben gazdasági ügyekkel foglalkozott.

A főleg vallási okokból üldözöttek védelmét már a negyvenes években ellátta – akkor elsősorban zsidó vallásúakat védett. Kialakult a büntető védői gyakorlata, mégpedig zömmel zsidó származású emberek, kvázi gazdasági vagy más koncepciós ügyeiben. Ezek az ügyek azért voltak kvázi gazdasági, illetve kvázi köztörvényes ügyek, mert formálisan gazdasági deliktum volt a vád, de ténylegesen a vádlott származásával, fajával, vallásával volt a baj.

Mesterének Kardos Jánost tartja, aki szintén védett a Mindszenty-perben, és éppúgy törölték az ügyvédi kamarából, mint Schirilla Györgyöt. A büntetőjog 1945 után lett csak elsődleges a gyakorlatában, amikor az államosítások folytán a magán gazdasági jog megszűnt.

1945 után a hívő katolikus Schirilla a katolikus papok és aktivisták egész sorát védte a népbíróság előtt. Emellett magyar katonatisztek védője is volt, akiket második világháborús cselekedeteik miatt állítottak bíróság elé.

A Regnum Marianum régen összekötötte a katolikus egyházzal. Hívő katolikus lévén számos papot ismert. Az egyik pap adta a címét a másiknak, „spontán módon” szerveződött meg az ügyfélköre. Az első ügye egyébként már 1945 nyarán keletkezett, amikor Puszta Sándor közismert leányfalui papköltőt háborús bűntett miatt letartóztatta a rendőrség. A vád alapja az volt, hogy a költő a Magyar Rádióban a háború folytatására buzdított. A perben sikerült bizonyítania, hogy Puszta Sándor központi közleményeket olvasott be a rádióban, és ezért fel is mentették.

Több szovjet hadifogságból hazakerült második hadseregbeli tábornokot védett, akik a Don-kanyarban estek fogságba. A leghíresebb ügye Billnitzer Ernő altábornagy pere volt, aki Budapest védelmének magyar főparancsnoka volt 1945-ben. A főparancsnok tulajdonképpen Hindy Iván volt, de Billnitzer vezette a kitörési kísérletet. Ennek sikertelensége után öngyilkos akart lenni, de adjutánsa korábban kivette a revolveréből a golyót. Több mint három évig volt szovjet hadifogságban, majd amikor hazajött, rögtön letartóztatták, és háborús bűntettért népbíróság elé állították. Elsőfokon még viszonylag sikerrel védte, mert a súlyosabb háborús bűntett alól felmentették, és a csekélyebbért három évet kapott. De másodfokon az ítéletet megsemmisítették, 1950-ben az ügyet Tutsek Gusztáv tanácsa újratárgyalta, és nyolc évet szabtak ki rá.

Mind a három Mindszenty-perben védett. A közvélemény csak az elsőt ismeri, amelyben a hercegprímás volt az elsőrendű vádlott. Ebben a perben az ötödrendű vádlottat, Nagy Miklóst, az Actio Catholica titkárát védte. De a Mindszenty-ügyből elágazott még két ügy is, amelyekben a két elsőrendű vádlottat védte, így dr. Beresztoczy Miklóst is, akit 1956 után a Kádár-rendszer rehabilitált, és képviselő, sőt az Országgyűlés alelnöke lett. Nemcsak hogy szabadon, de eredményesen is védett, mert Nagy Miklósnál az igen súlyos állam elleni bűncselekménnyel kapcsolatos vádat az ügyész feljelentési kötelezettség elmulasztására enyhítette, és Nagy Miklós „csak” három évet kapott. Persze ez is abszurdum, mert egy katolikus pap nem jelentheti fel érsekét. A perben szabadon elmondhatta Nagy Miklós világháború alatti hőstetteit az üldözött emberek védelmében, Olti Vilmos tanácselnök ebben nem gátolta meg. Nagy Miklós a börtönből történt szabadulása után a Komárom megyei Unyban volt plébános 1973-ban bekövetkezett haláláig. Rehabilitálásáért sokáig küzdött Schirilla György, mert az 1990-ben hozott semmisségi törvény alapján a Mindszenty-per valamennyi vádlottjának elítélését semmisnek nyilvánították, Nagy Miklós kivételével. Nagy Miklós büntetése túl csekély volt ahhoz, hogy a törvény hatálya alá essen. De Schirilla György folytatta a harcot rehabilitálásáért, ami eredményre vezetett, hiszen 2004-ben bűnösségét semmisnek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság.

1948 nyarán a felekezeti iskolák államosítását követő Actio Catholica perben ő védte Lénárd Ödönt, aki összesen tizenkilenc évet töltött a szocialista rendszer börtönében. Amikor 1977-ben Kádár János Rómában felkereste VI. Pál pápát, és arról tájékoztatta, hogy Magyarországon már nincs katolikus pap börtönben, a szentatya közölte vele, hogy téved, mert Lénárd Ödön még börtönben van. Ekkor engedték el.

1956 után két híres perben védett. Az egyik a Tóth Ilona-ügy volt, amelyben Obersovszky Gyula író ügyvédje volt, valamint a Tanácsköztársaságot követő időszak vezéralakjának, Francia-Kiss Mihálynak a védelmét is ellátta. Obersovszky Gyula és Gáli József írók eredetileg izgatásnak indult ügyének nem volt kapcsolata Tóth Ilona és társai bűnperével, amellyel egyesítették. Obersovszkyék 1956. decemberi letartóztatásukig Élünk címmel illegális röplapot szerkesztettek, amelynek hét száma készült el. Ezekben tüntetésekre, sztrájkokra hívtak fel. Obersovszky ügyében mindvégig felmentést kért. Először 1957 áprilisában elsőfokon Obersovszkyt „csak” három, Gálit egy évre ítélték. Fellebbezések folytán a másodfokú tárgyalást villámgyorsan kitűzték 1957 júniusára. A Fő utcában a vádlottakat egymáshoz láncolva középkori körülmények között vezették elő. Egészen abszurd tárgyalás után mind Obersovszkyt, mind Gálit a Legfelsőbb Bíróság halálra ítélte.

Mivel a tanácsvezető bíró kedélyesen közölte vele délután két órakor, hogy négyig – ha akarja – kegyelmi kérvényt adhat be, és taxit nem kapott, gyalog átrohant a Margit hídon a Kossuth Lajos téren lévő lakásába, ahol legépelte a kegyelmi kérvényt, majd visszarohant. Négy órakor a kegyelmi kérvény a bírónak a kezében volt. Obersovszkyékat végül is nem végezték ki… A nemzetközi tiltakozás hatására vagy más okokból a másodfokú ítélet ellen egy héttel később a Legfőbb Ügyész is törvényességi óvással élt, és egy hónap múlva a két író ítéletét életfogytiglanra változtatták. Azután Obersovszkyék az 1963-as amnesztiával szabadultak. Schirilla Györgyöt viszont töröltek az ügyvédi kamarából. Azért törölték, mert mert érdemben védeni!

1956 után sokáig nem tudta védői munkásságát folytatni. „Az igazságosság mindennek alapja” – de ez a Schirilla György által alapvető elvként vallott tétel az ő esetében csak 1990-ben érvényesül, amikor is több mint 80 évesen visszaveszik az ügyvédi kamarába.

1956 után először egy növényvédő állomáson volt jogi előadó, majd bekerült a Földművelésügyi Minisztériumba, a Költségvetési Irodában, mint jogtanácsos dolgozott. Beledolgozta magát a növényvédelmi és környezetvédelmi jogba, e tárgyban egy sor könyve jelent meg.

Négy gyermeke van, ezek közül a fia, Schirilla György, aki ismert sportoló volt, sajnos már meghalt. Ennek a makkegészséges embernek, amikor meghalt a felesége, bánatában megállt a szíve. ……. unokája, …….. dédunokája van.

1999-ben a Magyar Köztársaság egyik legmagasabb kitüntetését kapta meg, nevezetesen a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Az indoklás szerint a politikai jellegű egyházi perek vádlottjainak védelmezéséért és egész életutad elismeréseként.