Ötven éve hunyt el a XX. század legnagyobb magyarja - Cey-Bert Róbert Gyula emlékezik Mindszenty bíborosra

Megdöbbenve értesültem 1975 májusában, hogy a XX. század legnagyobb magyarja, Mindszenty József bíboros, hercegprímás lelke elhagyta a földi világot és visszatért Teremtőjéhez,  az Ég Urához. 1974 decemberében még találkoztam vele,  amikor ausztráliai főpásztori útja után megállt három napra Honoluluban - Cey-Bert Róbert Gyula író, a Mindszenty Társaság tagja emlékezik.

---

Bíboros urunk küldetésének tekintette a nagyvilágban szétszóródott magyarok felkeresését, Istenhitük és magyarságtudatuk megerősítését.

1971 őszétől a bécsi Pázmáneumban élő egyházfő bejárta a félvilágot, hogy találkozzon magyar közösségekkel. Nyolcvan évesen, fáradtságot nem ismerve, nemcsak Nyugat-Európa minden jelentősebb országában megfordult, de eljutott az Egyesült Államokba, Kanadába, Dél-Amerikába, Dél-Afrikába, Ausztráliába és végül Hawaiiba is.

Váratlan találkozásunkat először a véletlennek tulajdonítottam. Egy nemzetközi turisztikai konferencián vettem részt Honoluluban, amikor értesültem, hogy  bíboros, prímás urunk megérkezett és találkozni fog a Hawaii-szigetek magyarjaival. Nem haboztam sokat, ott hagytam a konferenciát és részt vettem szentmiséjén és a mise utáni fogadáson. 

Ismertem már a bíborost, az előző években többször felutaztam Genfből Bécsbe és találkoztam vele a Pázmáneumban. A fogadáson üdvözöltem, váltottuk néhány szót és amikor elbúcsúztam tőle, mélyen a szemembe nézett, megáldott és csak annyit mondott, “Jövő tavasszal, várlak Bécsben”.

A következő tavasszal azonban szomorúan és meghatottan mentem fel Bécsbe, a Stephansdom-i gyászmisére majd onnan, május 15-én a mariazelli temetésre. 

A temetési szertartáson a Lazarista Lovagrend tagjaival vonultam a kegytemplomba. A megtisztelő lovagrendi tagságomat bíboros urunknak köszönhettem: “egy hajdani fiatal ötvenhatos szabadságharcos megérdemli lovagrendi kitüntetést”, - mondta és elintézte a felvételemet.

Több ezren  gyűltünk össze a máriazelli gyászmisén, nemcsak a nyugat-európai, de a tengerentúli magyar migráció képviselői is nagy számban megjelentek.

König bíboros bécsi érsek beszédében kihangsúlyozta, hogy “a magyar egyházfő nem halt meg, továbbra is itt van velünk és hirdeti Krisztus és szeretett népe igazságát”.

Kemény beszédet mondott Werenfried van Straaten, a Nemzetközi Katolikus Segélyszolgálata (Ostpriesterhilfe) vezetője. Elmarasztalta a vatikáni vezetés igazságtalan döntését, a mártír Mindszenty bíboros esztergomi érseki székéből való elmozdítása miatt. Kijelentette, hogy “elutasítjuk a pápa engedékenységét a kommunista ateistákkal szemben, akik a magyar egyházfő leváltását követelték. Ez elfogadhatatlan felelőtlenség volt”!

Megható szavakkal búcsúzott a prímástól egy Burg Kastl-i magyar gimnazista (1957 és 2006 között magyar gimnázium működött a bajországi Burg Kastl-ben): “Mindszenty  hercegprímás  halhatatlan, örökre velünk marad, erősíti Istenhitünket, magyarságtudatunkat és reményt sugároz, hogy szeretett hazánk hamarosan szabad lesz” - mondta a fiatal diák.

A  koronás címeres magyar zászlóval letakart koporsót ideiglenesen a kegytemplom Szent László kápolnájában helyezték el. Végrendeletében a bíboros meghagyta, hogy hamvai csak akkor hagyhatják el a kegytemplomot, csak akkor vihetik vissza Magyarországra, ha az ország ismét szabad lesz, “ha Mária és Szent István országáról lehull a hitetlenség vörös csillaga”.

Tizenötévvel a mariazelli temetés után megtörtént a csoda, a kommunista rendszer megbukott, szabad választásokat tartottak az országban. ”Lehullott a hitetlenség vörös csillaga” - Mindszenty bíboros urunk hamvai  végre visszatérhettek szabad Hazánkba.

1956 november végén, amikor a budapesti harcok után sikerült elmenekülnöm Ausztriába, a határon megesküdtem, hogyha Isten segítségével Magyarország ismét szabad lesz, akkor visszatérek a hazámba. 

Megtörtént csoda. Az ország szabad lett és  meg kellett tartanom ötvenhatos eskümet. Értesültem, hogy szeretett hercegprímásunk hamvai hazatérnek és az ünnepélyes újra temetési szertartásra, 1991. május 6-án kerül sor az Esztergomi Bazilikában. Azonnal eldöntöttem, hogy hazatérésemet az újratemetésre időzítem, és  részt veszek a szertartáson. A zuhogó esőben, nagy tömegben álltam a Bazilika előtt, ahol bőrig áztam, de kimondhatatlanul boldog voltam.

Hazatértem Mindszenty bíboros urunkkal, a szabad Hazánkba!

                                                 (Cey-Bert Róbert Gyula író, a Mindszenty Társaság tagja)